Gyerek voltam, de annyira már nem kicsi, hogy ne fogjam fel, mi történik. És, bár idén lesz 26. esztendeje az össznépi nagy verekedésnek, most nem az akkori eseményeket szeretném felidézni, és örök tanulságokat levonni, ezt megtettem én is, mások is, sokszor.

Az évforduló kapcsán egy akkor népszerű, sok-sok megkönnyebbült sóhajt felszabadító rigmust idéznék fel:

"Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!"

Tanulság lehetne az is, hogy ma már mennyire nem emlékszünk erre a jelenségre, és ennek a jelentőségére.

Tanulság pedig az, ami Puczi Bélával történt 1990 márciusa után, ami sokunkkal megtörtént, amikor menekülvén Magyarországra azzal a keserű csalódással szembesültünk, hogy cseberből-vödörbe kerültünk.

Azt hiszem itt lenne az ideje, hogy magunkba nézzünk: hány Puczi Bélát hagytunk magára az elmúlt negyed évszázadban?

Hány Cseresznyés Pali bácsi kallódik még mindig?

A Dévla és Isten nyugtassa őket!