Olvasom, hogy Mark Christian Hermannt árulónak tartják egyesek, amiért Dan Mașca pártjában, a POL-ban tevékenykedik. Azt is fejére olvasták, hogy Néppártból POL-ba, meg hasonlók, azaz a sima pártpolitikai mozgása is árulózás tárgya lett.
A jelenség elgondolkodtató: azért választottuk a szabadságot 1989-ben, és azért lett tele a tökünk - sok más mellett - Iliescu "eredeti demokrácia" elnevezésű rendszerével, mert elegünk volt, hogy véleményünk miatt retorzióknak legyünk kitéve. A szabadság absztrakt fogalom, ezzel én is tisztában vagyok, azonban annyira mégsem, hogy képtelenek legyünk eljutni arra a szintre, amikor az egyén politikai identitása, pártválasztása olyan jellegű magánügyként legyen kezelve, amelynek van ugyan nyilvános vetülete, de az viszont kizárandó, hogy választása miatt megbélyegezzék.
Hovatovább oda jutottunk, hogy fontosabb kérdéssé vált: Néppárt-tag vagy, esetleg RMDSZ-es, liberális vagy konzervatív szemben azzal a kérdéssel, példának okáért, hogy katolikus vagy református vagy-e.
Az áruló jelző osztogatásának van egy borzalmasan veszélyes mellékhatása is: akadályozza az egyéni fejlődést, a világkép tágulását (ki ne tudná jobban, mint én, aki a széljobbról érkezik, hogy milyen veszélyeket rejt magába teljes társadalmi szegmensek kizárása a nemzet soraiból?), akadályozza az előrehaladást, és, mivel megágyaz a kontraszelekciónak, egy idő - nem is oly sok idő - után az egyszerű, mindennapi problémák felismerésének és megoldásának a lehetőségét is. (Lásd még a Jobbik kínlódását manapság, esetükben lassan a politikai identitáskeresés fogalma a legtalálóbb, ami hat évnyi parlamenti szereplés után eléggé gáz...)
Összességében: nagy adag cinizmus és irónia lakozik bennem, a politikai közírói világ felé pedig az egyszerű melós és a filozófiai világok felől egyszerre érkezem, így nagy késztetést érzek arra, hogy csak röhögjek a fenti jelenségen. A helyzet viszont az, hogy abban a szerencsés helyzetben lehetek, hogy szülővárosom egyben a kedvenc városom is,így nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy itt tehetséges és jószándékú embereket fosztanak meg attól, hogy tegyenek valamit kis közösségünkért, pusztán annyival rendezve le a kérdést, hogy "áruló". Értem én, hogy a politikában egy befutott szereplő sem kívánja a versenyt, de ettől a versenynek még van jótékony hatása.
Kopasz Csuti mondta volt, hogy Vásárhely a világ közepe, és szerintem is ez így van, bár az Oroszlán, ahol az ominózus megjegyzés elhangzott már bezárt, ahogy annyi minden eltűnt városunkból az elmúlt 26 év alatt, és én kicsit azt érzem Mascaék legutóbbi performance-uk kapcsán, hogy van még valami ebből a régi Vásárhelyből.
Valahol, Valakiknél. Akik most előléptek az árnyékból.
