Kicsiny erdélyi magyar értelmiségi létezésünk állóvízét kavargatja rendesen egy petíció, annak elindítója, és az azt aláírók. A történet annyira komikus, hogy csakis nálunk, az észak-balkáni Középfölde hegyek és kockák által határolt által határolt területén fordulhat elő. Vagy mégsem?

Szögezzük le a legelején: nem sok mindenben értek egyet Parászka Borókával, és ez a nem sok minden nagyon-nagyon kevés dologra korlátozódik igazából. Továbbmegyek: Parászka Boróka világában én valószínűleg náci vagyok, és nincs is ezzel semmi baj, így van rendjén. Mindettől függetlenül tisztelem őt, amiért elég bátor ahhoz, hogy kimondja, amit gondol, akkor is, ha tisztában van vele, céltáblává válik.

Azonban az, amit a Parászka Boróka ellen szervezkedők műveltek az utóbbi hetekben, nos, az túlmegy minden határon. Sajnos, még az Erdélyt Magyarországtól elválasztó határon is, és azon gondolkodom, hogy mi a szánalmasabb, az, hogy petíciót indítottak ellene, vagy az a siralmasság, a más szemében a szálkát esetének oskolapéldája, amit a petíció szövege tükröz.

A teljesség, és a röhögés kedvéért idézem a petíció szövegét:

Ezúton szeretnénk felkérni az érintett személyeket, akik közvetett vagy közvetlen formában médiafelületet biztosítanak a magyarellenességéről elhíresült - jelenleg Marosvásárhely közelében élő - újságírónak, Parászka Borókának, hogy lehetőségük szerint, ne járuljanak hozzá a bomlasztó, közösségromboló és általános ellenszenvet kiváltó cikkeinek, műsorainak, üzeneteinek a népszerűsítéséhez. Könnyen körülírható az a kis csoport (és a facebook-on is lekövethető), amely vevő még a Parászka-féle üzenetre: a balliberális magyarországi ellenzék maradéka, illetve annak kis létszámú erdélyi hozadéka.

Az erdélyi magyar közéletben nincs szükség a behozott ideológiák erőszakos meghonosítására, a nemzeti értékek kigúnyolására, a székely autonómiatörekvések - magyarok által irányított - megakadályozására, a közösségi érdekek lenullázására. Parászka, az eddigi ideológiai vesszőfutását mindössze az őt tudatosan befogadó és felfuttató sajtóorgánumoknak köszönheti, de mivel egyre agresszívebben és egyre sértőbben támadja mindazt, ami erdélyi és magyar, legyen az szimbólum, állampolgársági jog vagy Wass Albert regény, most már elegünk van az erdélyi magyar közéleti szerepléséből. Elég!

A jelenségről Bakk-Dávid Tímea írt egy jó kis cikket a Transindexen, én viszont a petíció szövegén lovagolnék egy kicsit. Nem másért, de, ha, és amennyiben, meg úgy viszont és stb., szóval, ha már petíciózgatunk a szabad véleménynyilvánítás ellenében, akkor legalább adjunk magunkra annyit, hogy ne ilyen ostoba szöveggel kérjük fel a plebsz érdeklődőbb részét, hogy aláírjon.

Ugyanis: „Könnyen körülírható az a kis csoport (és a facebook-on is lekövethető), amely vevő még a Parászka-féle üzenetre: a balliberális magyarországi ellenzék maradéka, illetve annak kis létszámú erdélyi hozadéka.”

Khm..., ha ennyire könnyen körülírható, akkor ezek szerint kevesen vannak, maroknyian, és porlanak mint a szikla Orbán Viktor, és a nemzeti együttműködés rendszerének vasökle alatt. Ennélfogva a petíció fölösleges, indokolatlan, ami a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy valószínű eszükbe sem jutott a kedves szerzőknek, hogy saját maguknak állítanak logikai csapdát.

De ez még mind hagyján, a pofátlanság tetőfokára az alábbi sorok repítenek: „Az erdélyi magyar közéletben nincs szükség a behozott ideológiák erőszakos meghonosítására...”

Tényleg, basszus? Szükség van viszont új és még újabb magyar pártok létrehozására, finanszírozására a magyar adófizetők pénzéből, hogy aztán ezek a pártok látványosan visszakérezkedjenek az RMDSZ fedélzetére (lásd MPP), vagy, ha már megpróbáltak visszakérezkedni, de nem sikerült, akkor lábon állva, küzdelemben hulljanak el (az EMNP sorsa a közeljövőben). Amúgy az ideológiákat hogyan szokás behozni? Táskában, a pótkerékbe elrejtve két csomag kokain közé?

Mellesleg a Magyarországról érkező ideológiák erőszakos terjesztésére elég sok példa akad a jobboldalon, úgyhogy ezt a kérdést nagyon-nagyon elhallgatnám, ha már nem sikerül szembenézni azzal a ténnyel, hogy az, amit ma Magyarországon jobb híján jobboldalnak neveznek, nos, az Erdélyben nem sikerült gyökeret eresszen, és talán nem véletlenül.

Ebből a nem véletlenül frusztrációjából adódhat az, ami ismét csak szemszúróan idegesítő: „a székely autonómiatörekvések – magyarok által irányított – megakadályozására”.  Ugyanis még az erdélyi magyar jobboldali térfélen is sokan vannak, akik kiábrándultak mindenféle autonómiatörekvésből, köszönhetően annak, hogy az autonómiatörekvéseket felkaroló, pesti pénzeket elnyelő civil, félcivil és tisztán politikai szervezetek körében olyan mértékű a retardáltak marokból etetése és az értelmiségiek szisztematikus kinyírása az önreflexiót elkerülendő, hogy az már felveti a magyarság elleni bűnelkövetés minősített esetét.

Ezt kritizálni, szóvá tenni nemcsak, hogy elítélendő, hanem egyenesen üdvözlendő, kötelező értelmiségi attitűd.

Boróka ezt teszi, és igen, stílusa roppant idegesítő, már-már sértő is tud lenni, de miért is haragudjak meg rá én, vagy bárki más, hisz senkinek nem kell kies tájainkon egy kis cinizmusért a szomszédba menni. Akárhogy is, ha nem értesz egyet Borókával, érvelj ellene, annyira ismerem, hogy tudjam, nem futamodik el a vita elől. És ez a fajta zsurnalisztikai bátorság az én szememben megsüvegelendő, akkor is, ha Boróka és én továbbra is két külön világ maradunk, lévén, úgy szép az élet, ha színes, egyetérteni pedig az általa itt leírtakban meg egyetértek.