Nem is oly rég írtam arról, hogy a bevándorlás/migrációs kérdésből akár win-win szituációt is ki lehetne hozni, ha lenne hozzá politikai akarat, és főleg ész. Nincs.

Szomorúan veszem tudomásul, hogy Magyarország „elitje” végképp elsüllyedni látszik abban a mocsárban, ahol az emberi élet már nem érték, ahol a probléma megoldására irányuló fókuszálást felváltja a politikai PR. A közjó irányába gondolkodó és cselekvő politikus képét felváltja a nemzetféltő, sőt, a kereskedelmi csatornák reggeli műsoraitól az esti, reklámok miatt rövidre szabott, intelligensnek látszó (ja, annyira, mint a mosópor) vitaműsoráig naponta négyszer-ötször nemzethalált vizionáló táltosképviselők hada.

Velük szemben határozzák meg magukat a 25 éve folyamatosan tartó szómágia folytán következetesen baloldalnak és liberálisnak hazudott média és egyes politikai erők, akik épp arra akarják rávenni a jóérzésű, ám showműsoroktól elbambult polgártársaikat, hogy megdöntsék a nemzeti harakiri rekordját.

A deákné vásznánál egyik sem jobb.