Méghogy Róma haldoklik... Nap mint nap megöljük. Azóta, hogy a buta Császár elhítta a Lakatost, aki feltörte a száz meg száz év óta lezárt hét ajtó mind a hét lakatját. Akkor lépett Isten helyébe a Kíváncsiság, aki Kíván és Csacsiság, a kétnemű Ámok szülöttje vala.

És imádták ezt az új istent a még újabb hóbortért rajongók. Szóval, feltörték a hét ajtó mind a hét lakatját. A hatalmas acélládára is ráleltek, ami ezredévek óta háborítatlanul hevert. Titoktudást óhajtottak a Császár hívei, és Rabbi figyelmeztetése ellenére feltörték ládát.

Fura tartalma volt: ezer évvel ezelőtt összegyűjtött fűszerek illatoztak frissen, mintha csak most szedték volna le őket.

A gebbe elfordult és lehunyta szemét – örökre. De pár nap múlva elrohadtak.

A bűz felhőjéből kirajzolódott az Aranyborjú képe. Ki jön ma, ahogy eddig mindig voltak, akik tudták, és jöttek, szóval, ki jön ma, hogy rárója a titkos nevet az Aranyborjú fejére. Csak így hull le a Mohóság feje.

(Martin Bubert olvasván, a Fekete Pénteken napján)