Hogy miért is érezzük úgy, hogy az erdélyi magyarság megtorpant, vagy legalábbis kiútkeresési fázisba érkezett? Erre igazán nem lehet könnyű és egyszerű választ adni, márcsak a téma komplexitásánál fogva sem. 

Azonban azt - azt gondolom - meg lehet mondani, hogy miként NEM kéne nekifogni. Valahogy úgy, ahogy a sepsiszentgyörgyi Mikó Imre Jogvédelmi Szervezet (hát ez meg mi a pöcsöm - kérdezné János bácsi, ha az intellektualizmusától elalélt értelmiségi hadosztály számon tartaná még a János bácsik és Mari nénik véleményét) által szervezett szecessziós nevet viselő konferencia résztvevői kínlódtak.

A Szék-helyek portál beszámolója szerint legalábbis csak annyi jön le, hogy "kis lépések politikája" szar, s mindezt megmondta a NAGY EMBER, aki kisebbségkutató Budapesten. A NAGY EMBER nem más, mint Csóti György, akitől bővebben is idéz az említett portál beszámolójában. Ne legyenek illúzióink, ostobasága termékeny táptalajra hullik a valós problémákra érzéketlen politikai osztály által kultivált termőföldön - húh, ez aztán képzavar.

Most aztán ismét neki lehet állni, hogy aszongya, a kis lépések kontra kuruclázadás, kinek van igaza és hasonlók. Szegény Szupermanek csak azt nem veszik észre, hogy mindez pont az erdélyi magyarságot nem érdekli, azt, akinek a nevében fellépnek, akit gőzerővel igyekeznek megváltani. Viszont: valamire el kell költeni a BGA-tól érkező adóforintokat.